2012. február 26., vasárnap

Elkészültek a madárodúk

 Végre elkészültek a madárodúk! Összesen 8 db.
(Az első már a helyére került.)

Ezúton mondok köszönetet férjemnek, aki segített az odúk elkészítésében és kihelyezésében. 
  Köszönet Reszt Károlynak is.
Blogjában  nagyon hasznos ötletekkel találkoztunk. Több dolgot figyelembe vettünk, mivel azt szeretnénk, hogy a madarak elfoglalják az odút és biztonságosan költhessenek benne.   http://madarvedogolyokapkodo.blogspot.com/search/label/od%C3%BAk%C3%A9sz%C3%ADt%C3%A9s

Az odúkat a  ház körül talált jó minőségű fenyő deszkából készítettük.  A berepülőnyílást finomra csiszoltuk.
Az odú falát érdesen hagytuk. Kívül lenolajkencével lekentük. A tetejét kátránypapírral borítottuk.
Az odú zsanérral ellátott, ezért a teteje nyitható,  védelmét (szél vagy  más állat ellen)  kapocs biztosítja.

Végre, helyére kerülnek az odúk! 
Igyekeztünk magasra helyezni,  hogy védettebbek legyenek.
 Először az ingatlanunk előtti  közterületre került három odú.
  Az első,

 ... a második
...és a harmadik.
Egymáshoz viszonyítva így helyezkednek el.(Az 1. és a 2. odú között 11 méter, a 2. és 3. között 18 méter a távolság.)

 Odú az udvaron lévő nyírfán,
...a szilvafán, 

 ...és a nagy fenyőfán. 
 Az egyik  C típusú odú tető alá került az udvarban,

...a másik  a kertben. Közben megjelentek a magasban az egerészölyvek. 

 Az első lépés sikerült. :)
 Remélem, benépesülnek a kis otthonok!
 További teendők lesznek az odúkkal kapcsolatban, ezekről később írok.

2012. február 23., csütörtök

Gyík a madáretetőben

A felvételek 2011-ben készültek

A  hím zöld gyík (Lacerta viridis) nászruhába öltözve, békésen napozott a lépcső melletti  öreg madáretetőben.
A látszat ellenére nem volt egyedül. Párja szemmel tartotta. (Jobb oldalon fenn.) 

 
  Meglátott. Veszélyt érezve, inkább az etetőbe menekült.

Ó, ha tudná, hogy nem bántom!-gondoltam.
 Egy percig sem tartott a félelme. Óvatosan, fürkészve, de mégis gyanakodva  közeledett felém.

Vártam mi történik.  Feszült csend és figyelem. 20 cm-re volt tőlem. 

Lassan megfordult

 
  és tovább folytatta a napfürdőzést.

2012. február 6., hétfő

Kísérő

2011. szeptember 30-án csodálatos őszi délután volt.
Munkából hazaérve beléptem a házunkba. Gondosan  (szerencsére gyorsan) becsuktam magam mögött a  szúnyoghálós ajtót.
Alig tettem egy-két lépést, amikor furcsa érzés fogott el. Hátranézem és a szúnyoghálón kb. 150 cm  magasságban   valami furcsát láttam, ami eddig nem volt ott. Először arra gondoltam, talán egy őszi barna falevelet fújt ide a szél. Aztán elhessegettem a gondolatot, hiszen szélcsend volt.
Közelebb léptem és legnagyobb meglepetésemre egy denevért láttam. Alaposan szemügyre vettem, hiszen (alulról) ilyen közelről, kb.10 cm-ről még nem láttam denevért. Gyorsan elővettem kis fényképezőgépemet, noha tudtam, fénnyel szemben és szúnyoghálón keresztül lehetetlen elfogadható képet készíteni.  Csupán a  hitelesség kedvéért mutatom meg a képeket. :)
A kis látogató néhány percig pihent, majd elrepült.
Ilyen közelről még nem láttam denevért felszállni.