2012. november 18., vasárnap

Őszapó



Őszapó a kertemben

Ma újra láttam a kertemben őszapót. :)
(Néhány éve a lakóház melletti fenyőfán költött. Akkor részese lehettem a fiókák kirepülésének.)

"Az őszapó (Aegithalos) a verébalakúak (Passeriformes) rendjében az őszapófélék(Aegithalidae) családjának névadó neme ez egyes szerzők szerint 5–20 fajjal, számos alfajjal.

Egyes fajai Európában, Ázsiában, Amerika északi vagy középső részén élnek. A Nyugat-Palearktiszban, így hazánkban is mindössze egy faja, az éppen ezért többnyire csak közönségesen őszapónak nevezett északi őszapó (Aegithalos caudatus) költ.
Törzse rövid és zömök. Igen rövid, kúpos csőre elöl kihegyesedik. Lába gyenge. Igen hosszú, erősen lépcsőzetes farka villás. Középhosszú szárnyában az első evezőtoll majdnem feleakkora, mint a második; a negyedik, ötödik és hatodik a leghosszabb. Az ivarok színezete hasonló, a fiataloké némileg eltér a felnőttekétől."
Forrás: Wikipédia


2012. november 2., péntek

Mi van az odúban? Őszi nagytakarítás...

Február 26-án az általunk készített madárodúk készítéséről és kihelyezéséről írtam.

Gyorsan repül az idő! Szerencsére nemcsak az idő, hanem már azok a madarak is gyorsan repülnek, amelyek az odúkban cseperedtek fel. :)
Örömmel írom, hogy egy kivételével mindegyik odú lakóra talált, költőhely volt és tudomásunk szerint mindegyikből szerencsésen kirepültek a madarak.

A téli madáretetés során meglepődve tapasztaltam, hogy a nagyobb számú 30-40 énekesmadár mellett alig akadt 2-3 veréb. Azt hiszem, költést illetően nálunk a verebek behozták lemaradást. 8 madárodút helyeztünk ki, abból az első költésnél egyben 2 házi rozsdafarkú, egyben 3 db széncinege, öt odúban verebek látták meg a napvilágot. Másodköltésnél a széncinege helyét elfoglalta a (védett) veréb.  Bízom benne, hogy a verebek nem fogják elüldözni az énekesmadarakat! Szerencsére a házi rozsdafarkú zavartalanul költhetett.

A madarak szorgalmasan gondoskodtak a fiókákról. Mi pedig férjemmel óvó szemmel és örömmel figyeltük őket. Leírhatatlan érzés, amikor az addig csendes odúk madárcsipogástól hangos kis dobozzá váltak, amikor a fiókák kikukucskáltak a röpnyíláson és amikor megtették az első szárnycsapásokat.
Még vissza-visszatértek az odúba, egyszer még a csúszka is szeretett volna az üres odúba bekukkantani, de két harcias veréb elkergette.

Szeptember végén kitakarítottam az odúkat a zsanérokat megolajoztam.
Szerencsére darázsfészket nem találtam.
A házi rozsdafarkú odújában gondosan megépített mohával bélelt puha fészekre leltem. A széncinege fészke hasonló volt, de még puhábban bélelt.
A veréb szinte teljesen teletömte az odúkat tollakkal, száraz füvekkel. Odújában a két költési időszak fészke jól elkülönült egymástól.
Az odúk már tiszták, téli menedékként várják "kis barátainkat". 
Jó érzés tenni a madarakért is. :)
Ha lehetőségünk van rá, segítsünk rajtuk!
Itt költött a széncinege.
Széncinege fiókáival

A házi rozsdafarkú élelmet hoz a fiókáinak.
Házi rozsdafarkú fiókák a C típusú odúban.
Kirepültek a házi rozsdafarkú fiókák.
Egy kis pihenő.
Veréb eteti a fiókáit.
A berepülőnyíláson keresztül két veréb fióka látszik. 
Úgy látszik, megtelt odú.

Szorgalmasan gyűjtögetett a veréb.
Egy fészek. /Talán rigó fészek lehet.)
A fészek mellett galagonya.