2012. március 24., szombat

Madáretetés a kertemben (frissítve: 2012.04.08.)

 Madáretető, madáritató és porfürdő (homokkal)
/Az épület tető alatti nyitott részénél már többször költött a házi rozsdafarkú. Ő rendszeresen visszajár.Az épület mögötti fenyő jobb alsó ágán az őszapó költött. A lépcső jobb oldalán lévő kőfalban telelnek át a zöld gyíkok. A kőfal előtt az első  gyíkitató (madáritató.)/

Segíthetünk számos környezetünkben élő vagy itt áttelelő madárfajnak abban, hogy könnyebben átvészelje a telet. 
Biztonságot adhatunk a madaraknak a rendszeres etetéssel és itatással.
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 - 10 gramm (!) körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Mikor kezdjük el az etetést és mikor hagyjuk abba?
Az etetést november elejétől (a fagyok beálltától) április közepéig végezzük.

Mivel etessük a madarakat?
A téli etetőn alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók, és ezek mindegyikét egyszerre kell alkalmazni:
Olajos magvak
A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.
Állati zsiradék
Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.
( Az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben eltárolható a következő szezonig. Lakótérben, garázsban ne tartsuk ezeket, mert a nyári melegben felszabaduló illatanyagok odavonzzák a molyokat, és mire észbe kapunk, a lakást elözönlik a molylepkék.)
 Alma
Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának.

Adható a madaraknak ezen kívül főtt rizs, főtt tészta, levesben főtt zöldségek, ezeket elsősorban a rigók és rovarevők fogyasztják.

Mit NE adjunk az énekes madaraknak?
Kenyeret, morzsát énekesmadaraknak soha ne adjunk!
Soha ne adjunk az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják (a vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára az alkalmi kenyérfogyasztás nem jelent egészségügyi problémát).

Etetőtípusok
A kihelyezés módja és működési elve szerint számos etetőtípust különböztetünk meg. Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.
Talajetető
A legegyszerűbb, ha a levelektől megtisztított talajra szórjuk ki a magot. A hó elleni védelem érdekében az etetőhely fölé ágakból, műanyag fóliából és nádszövetből féltetőt is építhetünk. 
(Forrás:  www.mme.hu)
 
Almakiszúróval könnyedén eltávolíthatjuk az alma magházát,
 így egyszerűbb az almát az ágra ráhúzni.

Több sertéshájat kihelyeztem a  madaraknak.
 Ezekre nálam főleg a cinegék és az őszapók járnak.
Az egyik etetőt az udvaron alakítottam ki. 
(A konyhaablakból mindkét etetőre és környékére rálátni.)
 A kép alján látható barátcinege itt rendszeres látogató.

Fekete rigó (Turdus merula)
egész napos etetőlátogató. A madáritatót kicsit feljebb helyeztem, hogy a macskáktól védve legyen. Télen reggel ugyanabban az időpontban töltöm fel vízzel az itatót, így a madarak megtanulják mikor találnak ott vizet.
Télen két követ használok az itató stabilabbá tételére és a madarak biztonsága érdekében. Az itató feltöltésénél a műanyag cserépalátét hátoldalára meleg vizet öntök. A jég a kővel könnyedén kicsúszik a tálkából. Akkor beleteszem a másik, szobahőmérsékletű követ és a tálat feltöltöm vízzel.
 A tavasz beálltával  a gyíkitatókat (madáritatókat) is feltöltöttem vízzel. (Egy újabb örömteli pillanat. Néhány napja arra lettem figyelmes, hogy az egyik gyíkitató kis szökőkúttá változott. Szép volt, ahogy a tavaszi napsugár megvilágította a vízcseppeket. Megoldódott a szökőkút rejtélye. Egy fekete rigók fürdött az itatóban , majd felült szárítkozni és napfürdőzni a labdarózsabokorra. Nagy volt az örömöm, de  még fokozta, amikor néhány perccel később mind a két gyíkitatóban egy-egy rigó követte a példáját.  Mégis érdemes volt az itatókat elkészíteni, gondoltam mosolyogva.)

Vörösbegy (Erithacus rubecula)
 Nagyon kedvelem a madarakat,  de őt különösen. :) Kora reggel már a "talajetetőnél" ugrándozik. A diót csipegeti, néha, főleg sütéskor  egy kis darált dió is jut neki. Minden apró neszre az etető mögötti rózsabokorba menekül. (Sajnos távolról tudtam lefényképezni. Ígérem, majd...egyszer lesznek jobb fotók is!)

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)
 
Tengelic (Carduelis carduelis), zöldike (Carduelis chloris), mezei veréb (Passer montanus).
 Legnagyobb számban, a tengelicek és zöldikék, széncinegék, kék cinegék fordulnak elő, a legkevesebb a barátcinegéből és a mezei verébből van. Veszély esetén az etető melletti sűrű japán lonc és egy hatalmas fenyő nyújt számukra menedéket.
A barátcinege (Poecile palustris) naponta többször előfordul az etetőnél.
Az északi őszapó (Aegithalos caudatus) nem merészkedik a madáretetőhöz, inkább a fára kiakasztott faggyút és az etető alá szóródott magokat csipegeti.
A háztól kicsit távolabb egy dúcetető várja a madarakat. Itt akkor is biztonságosan élelemre lelnek, ha a ház körül nagyobb a mozgás. Egy pár balkáni gerle (Streptopelia decaocto) évek óta visszajár a kertbe.


Erdei pinty (Fringilla coelebs) tojó, csicsörke csapat társaságában

Erdei szürkebegy (Prunella modularis)


Barátposzáta (Sylvia atricapilla)
Csicsörke (Serinus serinus) 
 Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 2012.04.08


A mai napon megjelent két meggyvágó. (Megjegyzés: A csicsörkék, tengelicek, zöldikék, cinegék,  barátposzáták, fekete rigók és egy pár balkáni gerle továbbra is látogatja az etetőhelyet. (A fotó szúnyoghálón keresztül készült, ezért ilyen a minősége.)