2013. január 13., vasárnap

Madáretetés a kertemben

Madarak a dúcetetőnél.
2012 utolsó napjaiban újabb két madárodúval gyarapodott a szárnyas barátaink költőhelye. Az egyik a cseresznyefára, a másik a kínai selyemakácra került.


Az ide évben a madáretetők látogatói nagyobb számban a széncinegék, kék cinegék, barátcinegék, tengelicek és a zöldikék. Egy kis vörösbegy naponta órákat tölt el az etetőnél és közelében. Naponta visszajár két csúszka. Ritkábban látom a fakopáncsot. Az őszapók a tél elején gyakrabban jöttek és a nyírfára kihelyezett hájat csipegették.
  A felkelő nap fénye ezüstbe öltöztette a nyírfát.
 A rigók még nem jöttek az etető közelébe, viszont a bokrok alá kihelyezett almákat szorgalmasan látogatják. Az előző évhez képest, amikor is alig volt két, három veréb az etetőnél, az idén szép számmal jelentek meg. Azt hiszem, ez a kihelyezett odúknak is köszönhető.
Ebéd utáni napfürdőzés.
Úgy tapasztaltam, hogy a talajetetőre és az etető magasabb részére kiszórt magvakat, diót aprított formában szívesebben fogyasztják a madarak. Ebben az évben készítettem először cinkegolyókat. Örömmel tapasztaltam, hogy ízlett kis vendégeimnek. Sürögtek-forogtak a deszkalapra felszegelt fél dióknál is.

Esténként kitisztítom a madáritatót, amely reggel friss vízzel várja a szomjazókat. Többször látom a madarakat az itatónál. Talán nincs is arra szó, mit érzek amikor az itatónál látom a gyakori vendégek mellett a vörösbegyet (ő egymás után négyszer is kortyintott a vízből). Ilyenkor még jobban érzem, nem hiába való amit teszek. Fontos tenni a madarakért, a túlélésben segíthetek nekik.
...és ha nem látom őket, akkor is tudom, ott vannak a közelemben. :)

Mit és hogyan etetek? Korábban itt írtam róla:
http://kiskert-kiskonyha.blogspot.hu/2012/03/madaretetes-avagy-madareteto-latogatoi.html